OGTT - Az OGTT teszt terheléses vércukorvizsgálatot takar, amely a cukorbetegség és az inzulinrezisztencia megállapítására szolgál. A vizsgálat során nem csak éhhomi vércukorszintet mérnek, hanem 75 gramm glükózoldat elfogyasztása utá az orvos által előre meghatározott időközönként ismétlik a vizsgálatot (30-60-90-120 perc). A leggyakrabban úgynevezett 3 pontos terhelést kérnek az orvosaink (éhgyomorra, majd az első és a második óra végén történik a vérvétel). Ezt a vizsgálatot kiegészítheti egy inzulin szint mérés, ilyenkor a kiértékelő labor nem csak a vércukor szinteket méri a levett vérből, hanem a vér inzulin szintjét is.

Hemoglobin A1c - HbA1c egy hosszútávú-vércukorszint jelző paraméter. Segítségével megítélhető az elmúlt 6-10 hét átlagos vércukorszint értéke. A HbA1c a hemoglobin egy alegysége, amely képes glükózt megkötni. Minél magasabb a vércukorszint, annál több hemoglobin alegység köt cukrot. A kötés kezdetben instabil, de néhány óra múlva stabilizálódik és vissza nem fordíthatóvá válik, azaz a cukor nem tud többé leválni a hemoglobinról. Az átmeneti magas vércukorértékek így a HbA1c-értékkel alig mutathatók ki, ellenben a múltbéli átlagos glükóz érték jól látszik. A cukorbetegség kezelése során fontos a HbA1c-érték normál tartományban tartása, hiszen csak így lehetséges hosszútávon a cukorbetegség által okozott szövődmények lehetőség szerinti elkerülése vagy csökkentése.

Lipidek - A koleszterinszint vizsgálatát az érelmeszesedés és ennek következtében fellépő betegségek (szívinfarktus stb.) kockázatának megállapítására használják. A kívánatos értékek több körülménytől is függenek. Cukorbetegség esetén pl. a kívánatos összkoleszterinszint < 4,6 mmol/l. Egy kicsit leegyszerűsítve és jobban megjegyezhetően a kívánatos értékek: HDL > 1, triglicerid < 2, LDL < 3, összkoleszterin < 5 mmol/l. A szív- és érrendszeri betegségek kockázatát általában a HDL és az összkoleszterin hányadosával szokták becsülni, mert a magasabb HDL-szint csökkenti a magas LDL-szint kockázatát. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy nem minden LDL ( és HDL) ugyanolyan kockázat szempontjából. Ez megmagyarázhatja miért van az, hogy egyes embereknek magas az LDL szintjük, de nincsen semmi bajuk, míg másoknak alacsonyabb LDL szinteknél is alakul ki problémájuk. Úgy tűnik, hogy a részecske mérete is számít. A kicsi és sűrű LDL részecskék könnyebben beépülnek a plakkba, míg a nagyobb, bolyhos szerkezetűek lepattannak az érfalról. Bár ma már vannak olyan vizsgálatok, amikkel a részecskék méretét is tudják mérni, erre nincsen szükség, mivel az összkoleszterintszint, LDL, HDL és triglicerid szint elegendő információt szolgáltat a kockázati tényezők figyelembevételével.

CRP - A C-reaktív fehérje az egész szervezetben termelődik, különösen az immunsejtekben, a májban és a zsírsejtekben. Egy gyulladáskeltő hatás (amilyen pl. a fertőzés vagy sérülés), és a CRP szint drámai mértékben megemelkedik. A CRP egy hihetetlenül érzékeny és stabil jele az általános gyulladásnak. Arra szokás használni, hogy kövessék olyan krónikus gyulladásos betegségek folyamatát, mint pl. a rheumatoid arthritisz, érgyulladás, vagy a gyulladásos bélbetegségekét, mint pl. a Crohn-betegségét. Újabban azonban a CRP-t kezdik úgy tekinteni, mint ami okozza a gyulladást, nem pedig egyszerűen csak jelzi. Ez a felismerés ajtót nyitott további lehetőségeknek a krónikus gyulladásos folyamatokkal való megküzdésében. A súlyosabb embereknek magasabb a CRP szintje, mivel a hasi zsírszövet termékeny talaja a gyulladáskeltő citokinek túltermelésének, amely végül a CRP szintjének növekedését eredményezi. Az elhízott emberek gyakran krónikus gyulladásos állapotban vannak, amely drámaian megnöveli minden degeneratív betegség kockázatát. A CRP csökkentés egyszerű módja a hasi zsírtól való megszabadulás. Az elhízás és a cukorbetegség is hozzájárul a CRP szint emelkedéséhez. Elhízott emberekben a CRP-vel kapcsolatosan kétszeres kockázat is fakad. Először is, míg a legtöbb keringő CRP-t a máj termeli, az emberi zsírszövet is igen sok CRP-t termel. Másodszor az elhízott emberekben gyorsan emelkedik a citokinek, különösen az Interleukin-6 (IL-6) szintje, amely a májban CRP termelést indít be, ami további CRP emelkedéshez vezet. Így a CRP az egyik hiányzó láncszem az elhízás és a cukorbetegség és szívbetegség között.

Ferritin - Ez gyakran emelkedett cukorbetegekben. Gyulladás nem specifikus markere. Egyébként a ferritin egy olyan fehérje a vérben, amely tárolja a vasat a szervezetnek egy későbbi időpontban történő felhasználása céljából. A ferritin mennyisége a tárolt vas mennyiségére utal.

Szérum húgysav szint - A magas húgysavszint nemcsak típusos köszvényt okoz, de nagyon szoros kapcsolatban áll más betegségekkel, mint a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a vesebetegségek és a metabolikus szindróma. A szérum emelkedett húgysavszintje (hiperurikémia) a szív- és érrendszeri betegségek és a vesebetegség önálló rizikófaktora is lehet. Számos kutatás bizonyította, hogy köszvényes betegeknél, vagy azoknál, akiknek magas a vérükben a húgysavszint, tízszer gyakoribb a magasvérnyomás-betegség. A szív- és érrendszeri betegségben, cukorbetegségben, magasvérnyomás-betegségben szenvedőknél pedig háromszor gyakrabban fordul elő a köszvény. A fruktóz-anyagcserére az ATP gyors kiürülése jellemző, ami fokozza mind a húgysav képződését, mind pedig kibocsátását. Megfigyelések szerint a fokozott fruktózbevitel a hiperurikémia és hipertónia kapcsolatának szorosabbá válásával jár. Egyre több bizonyíték támasztja alá a magas húgysavszint szerepét a metabolikus szindróma kialakításában. Korábban a metabolikus szindrómánál megfigyelt hiperinzulinémiát az egyidejűleg észlelt magas húgysavszinttel hozták kapcsolatba, mivel a húgysav gátolja az inzulin renális kiürülését.

Májenzimek - A 2-es típusú cukorbetegségben, inzulin rezisztenciában és metabolikus szindrómában gyakran fordulnak elő májproblémák és emelkedett májenzim értékek, aminek oka multifaktoriális lehet. Ennek oka lehet a zsírmáj kialakulása, amikor a máj sejtjeiben túl sok zsír halmozódik fel. Egy kis mennyiségű zsír normálisnak tekinthető a májsejtekben, azonban, ha 5% fölé emelkedik, akkor már zsírmájról beszélhetünk. Igaz, hogy a túlzott alkohol fogyasztás is zsírmájhoz vezethet, azonban gyakran nem ez játszik szerepet a kialakulásában. Számos, elzsírosodott májjal kísért állapot esik a nem-alkoholos zsírmáj kategóriájába, ami a nyugati országokban gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt a leggyakoribb májbetegség. Ebben az állapotban a májban nagyobb mértékű zsírfelhalmozódás és gyulladás található, ami károsítja a májsejteket. Ez az ismételt sejtroncsolódás és elhalásos fibrózishoz, hegesedéshez vezethet, és a májenzimek emelkedéséhez. Számos tényező okozhatja, segítheti elő a kialakulását - Elhízottság: mivel ez az állapot általános gyulladással jár, hozzájárulhat a zsírraktározáshoz a májban. Hasi hájtöbblet: normális testsúlyú, de túlzott viszcerális (zsigeri) zsírral, deréktáji zsírpárnákkal rendelkező embereknél is kialakulhat. Inzulinrezisztencia: a magas inzulinszint és az inzulinrezisztencia is megnöveli a májban a zsírraktározást a 2-es típusú cukorbetegeknél és a metabolikus szindrómában szenvedőknél. A magas finomított szénhidrát bevitel: a finomított szénhidrátok rendszeres fogyasztása növeli a máj zsírraktározását, különösen, amikor túlsúlyos vagy inzulinrezisztens emberek fogyasztanak belőle sokat. A cukros üdítők fogyasztása: a cukros, szénsavas üdítők, energiaitalok magas fruktóztartalmúak, amiről kimutatták, hogy hozzájárul a zsírmáj kialakulásához, gyerekeknél is. Sérült bélflóra: a közelmúlt vizsgálataiban kimutatták, hogy a bélflóra egyensúlyának felborulása, illetve az áteresztő bélszindróma is hozzájárulhat a kialakulásához.