Sokan azt gondolják, hogy a 2-es típusú cukorbetegség, inzulin-rezisztencia egy definitív, és élethosszig tartó betegség/állapot, amit gyógyszeresen lehet csak kezelni, és szinten tartani. Ezt halljuk a legtöbb helyről, médiából, orvosoktól. Gyógyszerekkel, inzulinnal lehet szinten tartani a vércukorszintünket, így megelőzve a szervi károsodásokat. Nem is kell más tenni, bevenni a nagy pirulát és így megvédhetjük magunkat, megelőzhetjük a nagyobb baj kialakulását. Ám a valóságban ez legtöbbször nem így történik, idővel egyre több, egyre nagyobb adag gyógyszerre lesz szükség, megjelennek a cukorbetegség miatt kialakult tünetek, és sajnos sokan eljutnak az inzulin terápiáig. A szakrendeléseken és az alapellátásban is csak annyi idő jut a cukorbetegekre, hogy felírjuk a recepteket, elküldjük a 3-6 havi labor kontrollra, illetve egyéb ellenőrző vizsgálatokra a betegeket. Maximum a diétázni kellene, fogyni kellene, 160 gr-os diétát kéne tartani hangzanak el...amivel a beteg semmit nem tud kezdeni. Ezek üres szavak egymás után, ami általában csak rossz érzést kelt bennük.
A cukorbetegség járványszerűen terjed az elhízással együtt. Ezt tudjuk, hiszen a csapból is ez folyik.. De változik valami? Történt valami az ellátásban? Változtattunk a protokollokon? Segítünk más irányból? Jobban koncentrálunk a megelőzésre, a beteg oktatásra, a táplálkozás fontosságára felhívjuk a figyelmet minden fórumon, ahol lehet? Egyre több helyen igen, de alapvetően nem változtak a dolgok...
A táplálkozástudományi oktatás gyakorlatilag nem létező dolog az orvosi egyetemeken. Legalábbis az én időmben még biztosan nem létezett - de tudomásom szerint ma sem, bár cáfoljon meg valaki. Nem tanultunk róla, így aztán nem is törődtünk vele. A táplálkozás, életmód nem volt része a szókincsünknek. Orvosként minket nem érdekel a táplálkozástudomány és az életmód, az nem a mi dolgunk. Mi vagyunk a “there is a problem, I need to fix it” lányok és fiúk, a gyógyszerfelírók és a sebészek, nem a dietetikusok. Ami rendben is lenne addig, amíg az egészségügyi problémák nagy részét fertőzések és sebészeti problémák okoznák. De a dolgok a 20. században megváltoztak. Mára már nem a fertőzéses betegségek okozzák a legnagyobb problémát. Próbáltuk a 20. századi hozzáállást alkalmazni a 21. századi problémákra, amik főleg metabolikus és elhízás okozta problémák.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint, míg 2003-ban tízezer 19 évesnél idősebb magyarból 627 volt cukorbeteg, 2015-re gyakorlatilag megduplázódott a számuk, vagyis tízezer lakosból 1243-an voltak orvosnál diabétesz miatt. Naponta kilencen halnak meg hazánkban diabéteszben. A cukorbetegség kezelése jelenti a legnagyobb terhet az NEAK-nak, 2015-ben több mint 44,9 milliárd forintot költöttek rá. Nemcsak a felnőttek, de sajnos a gyermekek körében is növekszik az elhízottak és a cukorbetegek száma.
A beteg kapja a különféle gyógyszereket, amelyek részben az inzulinrezisztenciáját hivatottak kezelni, részben a hasnyálmirigyét serkentik még több inzulin termelésére. Mivel az inzulinrezisztencia egy evolúciósan kialakult védőmechanizmus, ezért gyógyszeresen lecsökkenteni elég nehéz dolog, hiszen a szervezet a gyógyszerhez is alkalmazkodva, ismét vissza fogja növelni az inzulinrezisztenciát. Hiszen ez azt a célt szolgálja, hogy a sejtek megvédjék magukat a fölös cukortól, ami a vérben kering. A hasnyálmirigyet serkentő gyógyszerek meg azért veszélyesek, mert hozzájárulnak ahhoz, hogy a hasnyálmirigy mielőbb felmondja a szolgálatot. Ekkor pedig következik az inzulin terápia.
Tehát mi orvosoként kicsit elvesztünk. Próbáltunk olyan haszontalan és üres tanácsokat adni, mint az “Egyen kevesebbet, mozogjon többet!” , “Számolja a kalóriákat!”, vagy “A kalóriák a legfontosabbak, csökkentse a napi kalóriabevitelt!”. Egyszerűen erről nincsen elég tudásunk. Nem értettük az ehízást és annak hormonális természetét, és nem is tudtuk hogyan kell kezelni. Így a legtöbben feladták. Elismertük a vereséget azzal, hogy úgy tettünk, mintha a 2-es típusú cukorbetegség krónikus és progresszív betegség lenne. Azt állítottuk, hogy az elhízás az öregedés természetes következménye, még akkor is, ha az emberi történelemben ez ilyen nagyságrendekben sosem történt meg. Mindkét kijelentés természetesen teljesen hamis. A súlyvesztés gyakran visszafordítja a 2-es típusú cukorbetegséget, ezért azt mondtuk az embereknek, hogy fogyjanak, de nem mondtuk nekik, hogyan kell fogyni. Nem arról van szó, hogy orvosként dietetikusnak is kell lennünk, és, hogy nincsen szükség a gyógyszerekre egyáltalán, hanem arról, hogy több helyet kellene kapjon az életmód és táplálkozás az oktatásban és a terápiában is. Erre kiváló kezdeményezés pl. a svájci modell, avagy a praxisközösségek bevezetése. Csak ugye nincs pénz, és igazán elég szakember sincsen, hogy lefedje az igényt.
A 21. századi orvoslás fegyvere az információ lesz. Információ, ami messze túlmutat a kalóriaszámolgatós dogmákon. Információ az ezeréves böjtölés gyakorlatáról. Információ a túlzott fruktózbevitel következményeiről. Információ a finomított élelmiszerek, különösen a finomított szénhidrátok mennyiségének csökkentéséről. Információ az elhízás okairól és a 2-es típusú cukorbetegségről. És a nagyszerű hír az, hogy ez az információ a 21. században nemcsak az orvosoké, hanem bárkié, akinek van internetkapcsolata. Nagyon sokat segíthetne a telemedicinia, a célzott tájékoztatás, betegedukáció.
Út a cukorbetegséghez
A diabétesz gyakran már csak előrehaladott állapotban kerül diagnosztizálásra. Az inzulin rezisztencia, amikor a szervezet gyakorlatilag elenáll az inzulinnak a diabétesz előszobája. Amikor az étkezésed főleg üres kalóriákból, gyorsan felszívódó szénhidrátokból áll - kenyér, rizs, krumpli, tészta, cukor - a test lassan ellenáll az inzulin hatásainak, és egyre többet kell termelni hozzá, hogy ugyanazt a hatást érje el, szinten tudja tartani a vércukorszintet.
A magas inzulinszint a probléma első jele, ez pedig nehezen kontrollálható étvágyhoz, evéshez és így hízáshoz vezethet. A magas inzulinszint figyelmeztető jel, amely akár évtizedekkel, de biztosan évekkel megelőzi a cukorbetegség manifesztálódását.
Az inzulin-rezisztenciát, és a gyakran társuló metabolikus szindrómát a centrális típusú elhízás, az étkezések után jelentkező fáradékonyság, az édesség utáni vágy, a magas triglicerid és alacsony HDL-szint, a magas vérnyomás, véralvadási problémák és gyulladásos paraméterek növekedése jellemzi.
Ezek a problémák már évekkel a cukorbetegség kialakulása előtt megjelenhetnek, és ha időben felismerjük őket, megelőzhető lehet a cukorbetegség is. A legtöbb ember tisztában van a cukorbetegség által okozott szövődményekkel - pl. szívrohamok, stroke, amputáció, vakság, veseelégtelenség és idegkárosodás. Ezen kívül növeli a demencia és a rákos megbetegedések kockázatát, és impotenciát okozhat. Azonban az inzulin rezisztencia, pre-diabétesz is okozhatnak ilyen problémákat.
A cukorbetegség visszafordítható - diagnosztizáljunk időben!
Ne várjunk míg magas lesz a cukorszint, figyeljünk a korai jelekre, a testalkatra, a táplálkozásra, a családi hajlamra. Szűrjünk és figyeljünk egymásra.
Tesztek, amik segíthetnek kiszűrni
-
OGTT - Az OGTT teszt terheléses vércukorvizsgálatot takar, amely a cukorbetegség és az inzulinrezisztencia megállapítására szolgál. A vizsgálat során nem csak éhhomi vércukorszintet mérnek, hanem 75 gramm glükózoldat elfogyasztása utá az orvos által előre meghatározott időközönként ismétlik a vizsgálatot (30-60-90-120 perc). A leggyakrabban úgynevezett 3 pontos terhelést kérnek az orvosaink (éhgyomorra, majd az első és a második óra végén történik a vérvétel). Ezt a vizsgálatot kiegészítheti egy inzulin szint mérés, ilyenkor a kiértékelő labor nem csak a vércukor szinteket méri a levett vérből, hanem a vér inzulin szintjét is.
-
Hemoglobin A1c - HbA1c egy hosszútávú-vércukorszint jelző paraméter. Segítségével megítélhető az elmúlt 6-10 hét átlagos vércukorszint értéke. A HbA1c a hemoglobin egy alegysége, amely képes glükózt megkötni. Minél magasabb a vércukorszint, annál több hemoglobin alegység köt cukrot. A kötés kezdetben instabil, de néhány óra múlva stabilizálódik és vissza nem fordíthatóvá válik, azaz a cukor nem tud többé leválni a hemoglobinról. Az átmeneti magas vércukorértékek így a HbA1c-értékkel alig mutathatók ki, ellenben a múltbéli átlagos glükóz érték jól látszik. A cukorbetegség kezelése során fontos a HbA1c-érték normál tartományban tartása, hiszen csak így lehetséges hosszútávon a cukorbetegség által okozott szövődmények lehetőség szerinti elkerülése vagy csökkentése.
-
Lipidek - A koleszterinszint vizsgálatát az érelmeszesedés és ennek következtében fellépő betegségek (szívinfarktus stb.) kockázatának megállapítására használják. A kívánatos értékek több körülménytől is függenek. Cukorbetegség esetén pl. a kívánatos összkoleszterinszint < 4,6 mmol/l. Egy kicsit leegyszerűsítve és jobban megjegyezhetően a kívánatos értékek: HDL > 1, triglicerid < 2, LDL < 3, összkoleszterin < 5 mmol/l. A szív- és érrendszeri betegségek kockázatát általában a HDL és az összkoleszterin hányadosával szokták becsülni, mert a magasabb HDL-szint csökkenti a magas LDL-szint kockázatát. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy nem minden LDL ( és HDL) ugyanolyan kockázat szempontjából. Ez megmagyarázhatja miért van az, hogy egyes embereknek magas az LDL szintjük, de nincsen semmi bajuk, míg másoknak alacsonyabb LDL szinteknél is alakul ki problémájuk. Úgy tűnik, hogy a részecske mérete is számít. A kicsi és sűrű LDL részecskék könnyebben beépülnek a plakkba, míg a nagyobb, bolyhos szerkezetűek lepattannak az érfalról. Bár ma már vannak olyan vizsgálatok, amikkel a részecskék méretét is tudják mérni, erre nincsen szükség, mivel az összkoleszterintszint, LDL, HDL és triglicerid szint elegendő információt szolgáltat a kockázati tényezők figyelembevételével.
-
CRP - A C-reaktív fehérje az egész szervezetben termelődik, különösen az immunsejtekben, a májban és a zsírsejtekben. Egy gyulladáskeltő hatás (amilyen pl. a fertőzés vagy sérülés), és a CRP szint drámai mértékben megemelkedik. A CRP egy hihetetlenül érzékeny és stabil jele az általános gyulladásnak. Arra szokás használni, hogy kövessék olyan krónikus gyulladásos betegségek folyamatát, mint pl. a rheumatoid arthritisz, érgyulladás, vagy a gyulladásos bélbetegségekét, mint pl. a Crohn-betegségét. Újabban azonban a CRP-t kezdik úgy tekinteni, mint ami okozza a gyulladást, nem pedig egyszerűen csak jelzi. Ez a felismerés ajtót nyitott további lehetőségeknek a krónikus gyulladásos folyamatokkal való megküzdésében. A súlyosabb embereknek magasabb a CRP szintje, mivel a hasi zsírszövet termékeny talaja a gyulladáskeltő citokinek túltermelésének, amely végül a CRP szintjének növekedését eredményezi. Az elhízott emberek gyakran krónikus gyulladásos állapotban vannak, amely drámaian megnöveli minden degeneratív betegség kockázatát. A CRP csökkentés egyszerű módja a hasi zsírtól való megszabadulás. Az elhízás és a cukorbetegség is hozzájárul a CRP szint emelkedéséhez. Elhízott emberekben a CRP-vel kapcsolatosan kétszeres kockázat is fakad. Először is, míg a legtöbb keringő CRP-t a máj termeli, az emberi zsírszövet is igen sok CRP-t termel. Másodszor az elhízott emberekben gyorsan emelkedik a citokinek, különösen az Interleukin-6 (IL-6) szintje, amely a májban CRP termelést indít be, ami további CRP emelkedéshez vezet. Így a CRP az egyik hiányzó láncszem az elhízás és a cukorbetegség és szívbetegség között.
-
Ferritin - Ez gyakran emelkedett cukorbetegekben. Gyulladás nem specifikus markere. Egyébként a ferritin egy olyan fehérje a vérben, amely tárolja a vasat a szervezetnek egy későbbi időpontban történő felhasználása céljából. A ferritin mennyisége a tárolt vas mennyiségére utal.
-
Szérum húgysav szint - A magas húgysavszint nemcsak típusos köszvényt okoz, de nagyon szoros kapcsolatban áll más betegségekkel, mint a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a vesebetegségek és a metabolikus szindróma. A szérum emelkedett húgysavszintje (hiperurikémia) a szív- és érrendszeri betegségek és a vesebetegség önálló rizikófaktora is lehet. Számos kutatás bizonyította, hogy köszvényes betegeknél, vagy azoknál, akiknek magas a vérükben a húgysavszint, tízszer gyakoribb a magasvérnyomás-betegség. A szív- és érrendszeri betegségben, cukorbetegségben, magasvérnyomás-betegségben szenvedőknél pedig háromszor gyakrabban fordul elő a köszvény. A fruktóz-anyagcserére az ATP gyors kiürülése jellemző, ami fokozza mind a húgysav képződését, mind pedig kibocsátását. Megfigyelések szerint a fokozott fruktózbevitel a hiperurikémia és hipertónia kapcsolatának szorosabbá válásával jár. Egyre több bizonyíték támasztja alá a magas húgysavszint szerepét a metabolikus szindróma kialakításában. Korábban a metabolikus szindrómánál megfigyelt hiperinzulinémiát az egyidejűleg észlelt magas húgysavszinttel hozták kapcsolatba, mivel a húgysav gátolja az inzulin renális kiürülését.
-
Májenzimek - A 2-es típusú cukorbetegségben, inzulin rezisztenciában és metabolikus szindrómában gyakran fordulnak elő májproblémák és emelkedett májenzim értékek, aminek oka multifaktoriális lehet. Ennek oka lehet a zsírmáj kialakulása, amikor a máj sejtjeiben túl sok zsír halmozódik fel. Egy kis mennyiségű zsír normálisnak tekinthető a májsejtekben, azonban, ha 5% fölé emelkedik, akkor már zsírmájról beszélhetünk. Igaz, hogy a túlzott alkohol fogyasztás is zsírmájhoz vezethet, azonban gyakran nem ez játszik szerepet a kialakulásában. Számos, elzsírosodott májjal kísért állapot esik a nem-alkoholos zsírmáj kategóriájába, ami a nyugati országokban gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt a leggyakoribb májbetegség. Ebben az állapotban a májban nagyobb mértékű zsírfelhalmozódás és gyulladás található, ami károsítja a májsejteket. Ez az ismételt sejtroncsolódás és elhalásos fibrózishoz, hegesedéshez vezethet, és a májenzimek emelkedéséhez. Számos tényező okozhatja, segítheti elő a kialakulását - Elhízottság: mivel ez az állapot általános gyulladással jár, hozzájárulhat a zsírraktározáshoz a májban. Hasi hájtöbblet: normális testsúlyú, de túlzott viszcerális (zsigeri) zsírral, deréktáji zsírpárnákkal rendelkező embereknél is kialakulhat. Inzulinrezisztencia: a magas inzulinszint és az inzulinrezisztencia is megnöveli a májban a zsírraktározást a 2-es típusú cukorbetegeknél és a metabolikus szindrómában szenvedőknél. A magas finomított szénhidrát bevitel: a finomított szénhidrátok rendszeres fogyasztása növeli a máj zsírraktározását, különösen, amikor túlsúlyos vagy inzulinrezisztens emberek fogyasztanak belőle sokat. A cukros üdítők fogyasztása: a cukros, szénsavas üdítők, energiaitalok magas fruktóztartalmúak, amiről kimutatták, hogy hozzájárul a zsírmáj kialakulásához, gyerekeknél is. Sérült bélflóra: a közelmúlt vizsgálataiban kimutatták, hogy a bélflóra egyensúlyának felborulása, illetve az áteresztő bélszindróma is hozzájárulhat a kialakulásához.
Tehát ezek a tesztek, amiket a háziorvos is megcsinálhat, és, amikkel könnyedén ki lehet mutatni, hogy valaki cukorbeteg, vagy emelkedett-e a rizikója. Ezen kívül természetesen figyelni kell a tünetekre, a táplálkozási és eletmódbeli szokásokra, valamint a hajlamra.
John Muir szerint, “amikor megpróbálunk valamire önmagában rámutatni, kiderül, hogy minden mással összefügg a világegyetemben”. Ugyanez a helyzet az emberi biológiával is. A test egy dinamikus rendszer, amelyben minden mindennel összefügg, a test különböző rendszerei folyamatos kölcsönhatásban vannak egymással. Minden ilyen rendszerben felléphetnek oylan egyenetlenségek, amelyek rendellenességet okoznak a testúly szabályozásában és az anyagcserében. Ahhoz, hogy sikeresen tudjuk kezelni a problémákat, a gyökerét kell megtalálni, azt a pontot, ahol elindult ez az egyenetlenség. Tehát csak kizárólag gyógyszerekkel nem kezelhetünk - kezelhetünk, de nem gyógyíthatunk - sikeresen egy táplálkozás és életmód okozta problémát, csakis a táplálkozás és az életmód megváltoztatásával. És a táplálkozás csak egy része a valódi egészségnek..
Dr Varga Zsuzsanna
forrás:
https://www.tenyek-tevhitek.hu/zsirmaj_mi_az_es_hogy_lehet_megszabadulni_tole.htm
